Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Dráma

Ahol szabad szabadon gondolkozni

 

A drámáról

A képzés céljai:

  • A személyiség megerősítése
  • Képesség a világ több nézőpontból való vizsgálatára
  • A látókör szélesítése
  • Az értelmi képességek fejlesztése
  • Az érzelmi intelligencia fejlesztése
  • A nyitott szem
  • A csoportmunkára való hajlam
  • Az érzékenység fejlesztése
  • A logikus gondolkodás fejlesztése
  • Az általános gimnázium modernizálása: felkészítés a rohanó tempójú változások követésére
  • Az általános gimnázium modernizálása: olyan alap adása, amely hasznosulhat akár orvos, akár kereskedő, akár tanár, akár anya, akár szomszéd lesz a tanulóból
  • Az általános gimnázium modernizálása: a tanár-diák viszony újragondolása, a tanár a főokos szerepéből hátralép támogató, inspiráló, segítő szerepbe

A képzésnek nem célja:

  • Művészek létrehozása
  • Bohóckodás
  • Hamis öntudat kialakítása

Mi történik drámaórán?

Sok-sok csoportépítő, felszabadító munka mellett sor kerül önismereti feladatokra is. A munka nagy részében szituációkat gerjesztünk, megvizsgáljuk a megoldásokat az emberi kapcsolatok szempontjából is, a kifejezés szempontjából is. Gyakran készítünk produkciókat, hiszen ez az a forma, amely egyszerre fejleszti az intellektust és az érzelmeket. Ezekben a produkciókban persze mindenkire vigyázunk: pont annyi feladatot kap mindenki, amennyit el tud vállalni.

Miben különbözünk a híresebb drámatagozatoktól?

Egy-két ilyen iskolában valóban több a színészet szakmai megalapozása, hiszen náluk van beszédtechnika, mozgásóra stb. Viszont mi tényleg más célt tűztünk ki: mi a nem kimondottan színpadra termett gyerekeknek is szeretnénk sok-sok pluszt adni.

Komolyan vesszük Geoff Gilham gondolatát, hogy a drámaórán nem színészi, hanem drámaírói, dramaturgi szerepet adunk a gyerekeknek: fontosabb az a kérdés, hogy ebből és ebből mi következik, erre hogy reagál az ember, mint az, hogy ez milyen színpadiassággal valósul meg.

 

Felvételek, amelyen a gyerekek értékelik a drámát:

Drámatanítás a régiek szerint

Drámamunka a Telekiben

Honlapom Videók reflexiókkal című fejezetében némi szakmai elemzés kíséretében mutatok be néhány munkát.

Erősítő idézetek nagyoktól:

Freund Tamás agykutató: „Ezek az eredmények és következtetések azt igazolják, hogy az érzelemvilág gazdagsága jelentősen befolyásolja tanulási képességünket, kreativitásunkat. Ezért kell oktatási rendszerünkben, elsősorban középiskolában, jóval nagyobb hangsúlyt kapnia az érzelemvilág gazdagítását szolgáló művészeti és erkölcsi nevelésnek. … A művészeti élmények révén tárjuk szélesre a fiatalokban a befogadás folyosóját az agy és a külvilág között, hiszen ugyanezen a folyosón közlekedik az alkotóképesség is, csak ellenkező irányban. Ezáltal nem csak kreativitásunk nő, hanem emberségesebb emberekké válhatunk…” [5]

Szent-Györgyi Albert: „Az iskola arra való, hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.”

 

Összefoglalás

 1994-ben kidolgoztam kommunikáció-dráma tagozatunk programját, 1995-től él ez a képzés iskolánkban. Kezdetben az általam összeállított érettségi tematika alapján vizsgáztattuk a gyerekeket.

A tagozat egyik alapja: a pedagógia olyan tempóban változik, hogy többekben megfogalmazódik egy teljes paradigmaváltás szükségessége. És bár ezt máig nem tudják sokan, a jövő a művészeti nevelés erősítésével építhető, tehető élhetőbbé. A dráma így kicsi lépés lehetett a pedagógiai kultúra megújítása felé. Sőt. A gimnázium megújítása felé. Sok-sok iskola ugyanis csakis tantárgyi szinten tudja elképzelni a fejlesztést: kicsivel több angol, kicsivel több matematika, informatika, ez-az. Azaz nyolcadikos korodban próbálj dönteni, miközben húszéves, sőt, diplomás fiatalok tömege nem tud mit kezdeni magával. (Ez utóbbit Ken Robinson akadémiai inflációnak nevezi.) A gimnázium feladata az általánosság lenne, olyan alap adása, amelyre orvosként, eladóként, tanárként, üzletemberként építkezni tudsz később.

Maga a dráma egyszerre intellektualitás, érzelmi fejlesztés, érzékenységnevelés, csoportmunkára való készség, látókör-szélesítés – és persze radikálisan új viszony diák és diák, tanár és tanár között.

A kommunikáció szót azért tettük a dráma elé, hogy megértessük: amit teszünk, az emberi kapcsolatok szempontjából, annak javítása érdekében tesszük. Meg akartuk különböztetni magunkat létező drámatagozatoktól is: bizony láttunk néha elszállt művészifjakat ezekből az iskolákból. És bár minden kétséget kizáróan egyik-másik ilyen iskola mesterségben többet ad, hiszen van beszédtechnika, mozgásművészet órájuk, viszont mentalitásban nem maradunk le: nem a művészöntudatra építünk, pont ellenkezőleg: egyből elkezdjük nyesegetni, ha akár minimálisan is megjelenik valamelyik gyereknél. És kerüljük a napi politikát, meggyőződésünk, hogy helyette értékorientációra van szükség.

Rengeteg olyan munkám is volt, amely iskolánk falain kívül történt. Először résztvevő voltam továbbképzéseken (pl. David Davis, Geoff Gilham, Eilen Pennington, Andy Kempe drámás hetein, hétvégéin). Később magam is előadóvá váltam. 120 órás tanfolyamot tartottam, óraadó voltam az Apor Vilmos Főiskolán, erdélyi tanárokból álló csoportot vezettem a jászfényszarui Bakancsos tábor színjátszó-rendezői képzésén, többször előadtam az erdélyi drámapedagógiai műhely eseményein, pl. a nagyváradi Partium Egyetem falai között.

Rendszeresen zsűrizek gyermekszínjátszó fesztiválokon. Utazó rendezőként segítem néhány falusi csoport munkáját.

Iskolánk történelmi, alkalmi megemlékezései az országos átlaghoz képest igényesek, újszerűek. Ennek köszönhetően 2012-ben részt vehettem a Jad Vasem intézet jeruzsálemi továbbképzésén. Az ott tanultak alapján elkészített holokauszt-emlékműsorunkat meghívták Ausztriába is. A munkát bemutató pályázatom harmadik díjas lett az OFI „A tudás felelőssége” című pályázatán.