Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

TE: konferencia a Telekiben

TE: TElekis generációk a TEhetségről

Az október tizenkilencedikei délutánra nyolc előadót hívtam iskolánk különböző évtizedeiből. Mindegyik felvételből kiemeltem néhány mondatot kedvcsinálónak.

fejlec-fekete.jpg

1. rész. A program bevezetése és Forray R. Katalin: Cigányok

Achs Károly: „Geoff Gillham szerint egy órának akkor van tétje, ha a központi kérdésére a tanár sem tudja a választ. Ennek analógiájára egy ilyen délután akkor érdekes, ha elhangzanak olyan mondatok is, amelyekkel nem feltétlenül ért mindenki egyet.”

imgp6789.jpgForray R. Katalin: „Roma vagy cigány? A cigány kifejezést a magyar nyelvben nem tartjuk egyértelműen negatívnak, annál is inkább, mert a cigányság nagyobb hányada is szereti magát ekként nevezni.” „Egy népcsoport akkor tud felemelkedni, ha tagjai nem igyekeznek más bőrébe bújni…” „Vannak sokan, akik leszakadtak. Ez a népcsoport szívszorító körülmények között él, nagyon sokat kellene tenni értük és velük, de nem azonos a cigánysággal.”

2. rész Lévai Márta szupervízor: Gondozod a tehetséged?

„Hát ránézöl!” Ezt válaszolta egy idős professzor arra a kérdésre, hogy honnan ismerhető fel a tehetség. És ezen az októberi délutánon is elég volt ránézni mindegyik előadónkra, hogy meglássuk rajta a tudást, az elkötelezettséget.

Lévai Márta előadásának címe többértelmű: gondozás nélkül saját tehetségünk is elsorvad, a környezetünkben élők tehetségéért is felelősek vagyunk, és egy társadalom minőségét is jelzi, hogyan viszonyul tehetséges embereihez.

imgp6795.jpgLévai Márta: „Mit kell ahhoz tenned, hogy a képességed működő tehetséggé formáld?” „Képességet, adottságot mindannyian kaptunk.” „A tehetség kibontakoztatásának alapja az akarat.” „A gyom tünet. A monokulturalitás tünete.” „Ha úgy érzem, hogy csupa haszontalan emberrel vagyok körülvéve, érdemes meggondolni, hogy ezek a haszontalanságok nem valaminek a következményei-e, amihez én magam is hozzájárultam?”

3. rész. Pappné Tóth Anikó gyógypedagógus: Máskép(p)

Anikónak sok-sok évvel az érettségi után jutott eszébe, hogy tanulni szeretne: elvégezte a gyógypedagógia szakot. Az idejüket iskolasorrendek felállításával töltő kutatók számításaiban vajon hol jelenik meg Anikó? Megint egyet kell értenünk Németh László gondolatával: egy iskolát évtizedekkel később tudunk csak minősíteni. És ha komolyan vesszük magunkat, úgy kell dolgoznunk, hogy ezen a nem hivatalos, de leglényegesebb minősítésen is megálljuk helyünket.
Az előadásban a gyógypedagógus nézőpontjából hallhattunk minden iskolára érvényes megállapításokat a tehetség egyéni, szokatlan voltáról, a gyerekekhez vezető út megtalálásáról, saját felelősségünkről.
 

imgp6807.jpgPappné Tóth Anikó: „Azt szereti mindenki, ha a gyerekek ülnek, csöndben vannak, az a sajátos nevelésű gyerek integrálható, aki csöndben van. Hogy milyenek a tanulási képességei, az egyre többször nem számít, az számít, hogy tud-e csendben maradni az órán.” Azok a gyerekek kerülnek szegregált intézménybe, akik izegnek-mozognak.” „Kerül hozzánk úgy ötödikes gyerek, hogy se írni, se olvasni nem tud, csak eddig elvolt az intézményben, mert csendben volt.”„Nem tehetséggondozásnak, hanem valami tehetség-út kijelölésének nevezném a munkánkat.”

4. rész: Gecov Krisztina Hollandiában élő anya: De könnyű az iskolatáska egy ily szép esős délelőtt

Apáczai Csere János már a XVII. században rácsodálkozott arra, hogy a hollandok mennyivel sikeresebbek, kiegyensúlyozottabbak nálunk. Szerinte ez azért is lehet így, mert a holland iskola sokkal fejlettebb.

Miután hazajött, beköszöntő beszédét „Az iskolák fölöttébb szükséges voltáról és a magyaroknál való barbár állapotuk okairól” címen mondta el. Szerinte az iskola nem csupán a fizikai épület meg a technikai berendezés, hanem elsősorban „tanítók és tanulók rendezett társulása, akik az emberi életkörülmények szempontjából hasznos és szükséges ismereteket tanítanak és tanulnak” (Wikipédia)

Így aztán igencsak érdeklődve vártuk Krisztina előadását a mai holland iskoláról. És kiderült, a XXI. században is van okunk irigykedni: félő, hogy felnőtt korára a túlterhelt, agyonmagoltatott, kiégéssel küzdő magyar diák megint hátrányba kerül a kiegyensúlyozott, megbecsült, önbizalommal telt holland diákhoz képest.

imgp6808.jpgGecov Krisztina: „Nagyon sokféle iskola van Hollandiában, ha jól tudom, több mint százharmincféle.” „Egy idő után megkérdeztük néhányan anyukák a tanító nénit, hogy mit csináljunk mi otthon, mit gyakoroljunk, mit tanuljunk? – A tanító néni rám nézett, és ezt a tudományos útbaigazítást tette: Relax, mama!, majd mi megtanítjuk ezt a gyereket.”

5. rész. Szilágyi Andrea sportkommunikációs szakember: A tehetség és a többi 90%

Mit tegyen az ember akkor, ha egy színpadi bemutató előtti napon néhány gyerek azzal keresi meg, hogy X társuk nem elég jó, vegyük el tőle a szerepet? Ér-e annyit egy produkció vélt tökéletessége, hogy egy gyereket több hónapi munkája után elküldjünk? Nem pont attól lesz tökéletesebb a végeredmény, ha még a „bénázó” gyerek is bizalmat kap benne? Mert az iskolában nem mindig a legmutatósabb eredményt elérő kezdőcsapattal kell kiállni.

Az iskola logikája más, mint a versenysporté. De nagyon-nagyon sokat tanulhatunk az élsportolóktól. Hogy egy dolog az adottság, de a továbblépéshez rengeteg más is kell: kitartás, akarat, kudarctűrés, alázat és munka, munka, munka.

Szilágyi Andrea Görbicz Anita, Heidi Löke, Balogh Gábor, Kemény Dénes közeli munkatársaként közvetlen forrásokból tudta bemutatni, hogyan látják az élsport világában élők a tehetség sikerré alakításának feltételeit.

imgp6819.jpgSzilágyi Andrea: „Ha kilencszer képes világbajnoki címig eljutni, abban a tehetségen kívül valami más dolognak is benne kell lenni.” „A veleszületett adottság mellé elképesztő kitartás kell.” „A siker kulcsának a fele a munka.” „Teljesen más fizikai, genetikai adottságokból mind a ketten eljutottak a világ legjobb játékosa címig.”

6. rész. Szűcs Z. Norbert oktatásszociológus, esélyegyenlőségi szakértő, főiskolai docens: Hátránykompenzálás és tehetséggondozás. A Motiváció Műhely gyakorlata

Magyarországon általánossá vált az egyéni utak keresése: nem érdekel a közösség, elég, ha nekem jó, elég, ha saját gyerekem számára megkövetelem a lehető legjobb ellátást, a többiek nyilván csakis maguknak köszönhetik, ha nem jutnak egyről a kettőre.

Elég rövidlátó ez a szemlélet: egy rosszul teljesítő, lemaradó, elsivárosodó közösségnek a „legkülönb ellátásban részesülő” tagjai se jutnak el odáig, mint ameddig virágzó, dinamikus közösségben élő társaik.

Szűcs Norbert már egy gimnáziumi dolgozatában is arról írt, hogy szívesen foglalkozna a probléma megoldásával. És az elkötelezettség mellett megvolt benne a kellő elszántság, tudásvágy (és lélek!) ahhoz, hogy a lemaradók, a nehéz sorsúak, a reménytelenek ügyének egyik legjobb ismerője, és tevékeny képviselője legyen.

imgp6820.jpgSzűcs Z. Norbert: „A tehetségnek az egyik legfontosabb eleme az, hogy valaki elkötelezetten érdeklődik az iránt, amivel foglalkozik.” „A Motiváció Műhely hátrányos helyzetű gyerekek integrált oktatásával foglalkozik.” „A diákoknál, gyerekeknél a tanárok, felnőttek megerősítése gyakran önbeteljesítő jóslatként működik és önbizalmat tud adni.” „A magyar oktatás jó ütemben halad, de teljesen rossz irányba.” „A szegregált oktatás, a hátrányos helyzetű gyerekek külön oktatása szinte elkerülhetetlenül alacsonyabb színvonalú oktatási minőséggel jár.” „Magyarországon van a legnagyobb esélye annak, hogy egy szegénységben élő gyermek rosszul teljesít az iskolában.” „Több tízezer, százezer gyerek nem jut hozzá segítő programhoz, és Magyarország nem engedheti meg, hogy elpazaroljuk ezeket a tehetségeket.” „A közösség hozzátartozik a tehetségek kibontakoztatásához.”

7. rész. Lázár Domokos jogász, PhD, Az Esti Kornél zenekar frontembere: Another Brick In The Wall? - Rajtunk múlik

Gyakran halljuk, hogy a gimnázium feladata a továbbtanulásra való felkészítés. De mit értünk ezen? Domokos nyáron elmesélte a jogi egyetemen szerzett élményét, ahol óraadóként dolgozik. Amikor azt mondta a hallgatóknak, hogy a saját véleményetekre vagyok kíváncsi, visszakérdeztek: azt hol találjuk meg? (Egy javaslat: google.hu/sajatvelemenyem…) Azaz még a jogi egyetem egyik-másik hallgatóját sem a továbbtanulásra készítette fel iskolája, legfeljebb a magas felvételi pontszám elérésére.

Lázár Domokos három nézőpontból is rálát a tehetségre. Az egyetemi óraadás mellett kutat (ő is a leszakadók témájában), és művészemberként többek között a Művészetek Palotája színpadán is koncertezett.

Előadásában a szabadság szerepéről beszélt, arról az attitűdről, hogy mindig szabadabb akart lenni annál, mint amit az adott keretek engednek, és arról, hogy az igazi szabadságot nem a korlátok öncélú átlépése jelenti, hanem a komoly munkában megtalált öröm.

A Telekiben megtapasztalt építő közösség megemlítése sokunknak jólesett.

imgp6834.jpgLázár Domokos: „A tehetség kibontakoztatásának legfontosabb eleme az, hogy az ember szabad legyen” „A hat ember közös tehetségének alapját ezek a telekis együtt dolgozások adták.” „Valójában nem az a szabadság, nem az a tehetség kibontakoztatásának útja, hogy felrúgjuk a szabályokat, hanem nagyon keményen kell dolgozni.” „Ehhez kell a tehetség, hogy az ember felismerje mentorait.”

8. rész. Darvas Sándor egyetemista: Mikor nyílik ki az ember szeme? + zárás

„Ahogyan egyre fiatalabb generációk felé haladtunk, egyre jobban csökkent a távolítás, és egyre inkább a személyes megélésekről, az élmények bemozdító hatásáról beszéltetek, beszéltünk. Nem tudom, hogy ez véletlen, az életút stációiból eredő természetes következmény, vagy generációs jellemző-e. Ha ez utóbbi, akkor talán azt az oktatásban érdemes lenne erre építeni.” (Lévai Márta reflexiójából)

imgp6836.jpgDarvas Sándor: „Fontosnak éreztem magam.” „Érdekel a tehetség felfedezésének módszere.” „Akkor derül ki valakiről, hogy tehetséges, ha észreveszi önmagán, hogy ő tehetséges.”