Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Eddigi osztályaim

Eddigi osztályaim

Első (1983-85)

Harmadikos korukban „örököltem” őket egy kollégától. Nagyon izgalmas munka volt: egyrészt tapasztalatlan voltam még, másrészt ott volt bennem a fiatalságra jellemző mindent megváltani akarás. Szerettük egymást, bár sok bénaságot tettem. Sokat is tanultam tőlük.

Második (1987-91)

Színes, szép életünk volt. Igazából ebben az osztályban tapasztaltam meg először, hogy a színpadi munkának milyen ereje van. Másodikban a teljes osztállyal előadtuk a János vitézt, ezzel fesztiválokra utaztunk, díjat kaptunk. (Később ezzel a darabbal utaztunk Kolozsvárra, Kalotaszegre 1990-ben, négyszereplős változata egy komoly diákszínjátszó találkozó díjazottja lett. Egyik szereplője felnőttként maga is megrendezte.)

Harmadikban Mi is leszünk szenilisek címmel zenés darabot készítettünk.

Többször is megnyertük az osztályok énekversenyét.

Harmadik (1991-93)

Kicsit nagy volt a váltás számukra: előző osztályfőnökük az átlagosnál jobban ellenőrizte őket, én az átlagosnál szabadabbra engedtem őket. Itt is a színpad tette meg a magáét:  Kivándorlás című darabunkat előadtuk Mezőtúron, Kisújszálláson, Szentesen, Sárospatakon. Huszonegy évvel később újra megrendeztem a darabot, hívásomra öten is vállalták a közreműködést, távoli városokból érkezve egyetlen próba elég volt beállításukhoz. Ez is mutatja a dráma erejét: nem minden iskolai pillanat marad meg ennyire élő módon…

Negyedik (1996-2000)

Első olyan osztályom volt, ahol a dráma négy éven keresztül órarendi tárgy volt. Akkoriban az osztálytermi drámát részesítettem előnyben, így nem készült sok produkció. Viszont a beavató színházi programunkat huszonötször adtuk elő, köztük egy budapesti színházi hétvégén, az ELTE tanári szakán órarendi foglalkozás részeként, tanártovábbképzéseken, erdélyi tanítóképzőn.

Ötödik (2000-2004)

Nagyon sikeres összerázóval (és a belőle készült újságunkkal) kezdtük négy évünket. Külön érdekessége volt ennek a hétvégének, hogy segítségül öt régi tanítványomat hívtam meg.  Még ebben az osztályban is úgy véltem, hogy a lényeg az osztálytermi drámában van (ami persze produkció készítése esetén is igaz!). Kétszer azért voltunk színpadon is: másodikban a Holle anyóból készült iskolaparódiát adtuk elő, harmadikban pedig szalagavatói műsorként a Hairből vett részleteket mutattuk be Csontos Zoltán rendezésében. Ezekről az előadásokról sajnos nem maradt videófelvétel. 

Rendszeresen énekeltünk a karácsonyi programokon. 2004-ben, érettségi után fél évvel is bejöttek, hogy énekelhessenek, nem kevés féltékenységet előidézve új osztályomban...

Hatodik (2004-2007)

Másodikban kaptam meg őket. Ez az osztályom volt a legjobb tanulmányi eredményű: 4,5 körüli érettségi átlaggal. És itt jöttem rá, hogy a tantermi dráma is izgalmasabb lesz akkor, ha célként kitűzünk egy produkciót. Először egy jó kis életjátékot készítettünk az elsősök köszöntésére, majd harmadikban következett az igazi nagy munka: a Pink Floyd-műsor élő zenére. Sokan énekeltek, a zenészek profin zenéltek, a színpadi munka igényes volt. Utolsó évben számomra új terepként október 23-ai műsort készítettünk. Ez volt az első olyan osztályom, amelynek a drámaérettségire produkciót kellett készíteni. (A drámaérettségikről sose készítünk videót: kellenek események, amelyek csak akkor és ott jelennek meg, lehet, hogy csak nyolc-tíz emberből álló közönség előtt.)

Színes életet éltünk: erdélyi kirándulásunk volt, saját fotóinkból városi kiállítást rendeztünk, a szülőkkel együtt főztünk a folyóparton, turnéztunk Nagyváradon, Gyulán, alkalmi együttesünk ballagáson énekelt.

Hetedik (2007-2011)

Tanulmányi szempontból nem érte el az előző osztályom szintjét, viszont talán egyik osztályommal sem volt ennyi nagyon érdekes munkánk. Színpadra tizedikben léptünk először: az elsősöknek a Lúdas Matyit dolgoztuk át alig néhány drámaóra alatt. Még abban az évben emlékműsort rendeztünk a gulágokról, pedagógusnapra pedig Raszputyin: Franciaórák című novelláját dolgoztuk fel. Tizenegyedikben dob- és mozgásimprovizációkra építve megrendeztük sodró lendületű szalagavatói műsorunkat. Utolsó évben még várt ránk egy sikeres október huszonharmadikai műsor, a rendőrség kérésére készített diszkóbaleset-szimuláció, és egy könyvbemutatóra készített program egy Dunán úszó hajó fedélzetén és Mezőtúron. De felkérésre készítettünk improvizációkat vakoknak, környezetvédőknek. Szalagavatón együtt jártuk a moldvai táncot. Ballagáson vagy zenéltek, vagy ők mondták a búcsúbeszédet.

Nyolcadik (2011-2015)

A legfontosabb osztályom. Mert mindig az a legfontosabb, amellyel éppen dolgozom. Kicsit konfliktusosabb, mint az eddigiek, elég sok hadakozással, de szerintem komoly munkával is. A komoly munka látható részei: első fellépésünk a csángó esten volt, a tékozló fiú történetéből készült improvizációt javítottuk fel előadható minőséggé, persze még elsős szinten. Még szintén kilencedikben mi adtuk a vitát kiváltó városi pedagógusnapi műsort. Ennek elvállalásában az vezérelt, hogy úgy tűnt, 2012 szeptemberétől egyházi fenntartásba kerülünk, szerettem volna a Teleki száztíz éves szellemiségének megfelelő, a világot valóságos voltában megmutató kritikus szemléletű műsorral búcsúzni. Tizedikben hosszú munkával holokauszt-emlékműsort állítottunk színpadra. Ezt a műsorunkat budapesti előadásunk után meghívták Ausztriába is, előadtuk a Székelyföldön is. Tizenegyedikben újra megrendeztem a Kivándorlást, amelyben fellépett öt régi tanítvány is. A gyerekek önállóan dolgoztak Az ördög három aranyhajszála című mesével, idén mi készítettük az október huszonharmadikai műsort. Remélem, ez a sok-sok munka előbb-utóbb beérik.

(A ballagásra készített osztályfilm itt látható.)

Vége ennek is... szerintem igen jó légkörű érettségit rittyentettünk - kár, hogy azok az emberek nem látták, akiknek a gyerek csak egy szám az excellben, fölösleges költség, akik úgy döntenek élet-halál felett, hogy sikeresen megszabadulnak utolsó emberi vonásaiktól is.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.