Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 

Az új osztályról

Az osztályfőnökségről. Tervek

Néhány részlet egy 2011-beli szövegemből:

„Hadd higgyem azt, hogy az osztályfőnökség a tanári munka csúcsa.

Alig éltem túl, amikor kezdőként évekig kellett várnom az első osztályomra. Mert fiatal, a gyerekeknél alig idősebb tanárként osztályfőnöknek lenni gyönyörűség! Aztán minden korban szép valamiért. Most éppen a hetedik osztályom fog érettségizni. Fiatalságról már szó sincs, de mostanra talán sokat tanultam. Talán jobban tudom, mi fontos, mi nem. Talán jobban merek a saját fejem után menni. Talán kitaláltam egy-két jó dolgot, néha bizony restellem, hogy nem valamelyik korábbi osztályom idején jutottak eszembe.”

„Jó tartozni valakihez. Jó látni, hogyan alakulnak át a gyerekek négy év alatt. Jó együtt átélni pillanatokat. Jó közös titkoknak a birtokában lenni. És persze a legjobbak a megoldandó feladatok.”

(Az egész írás itt olvasható.)

 

Terveim egy új osztállyal

Egyre inkább azt gondolom, az iskola megújítása nem tantárgyi kérdésekben dől el. Biztosan fontos az, ha két dekával több matekot, három kilóval több irodalmat kap a gyerek (hogy ne más kollégák tárgyait emlegessem), de a döntő kérdés a mentalitás, a látókör alakítása, a viszonyrendszerek emberi volta.

A szabadság és a felelősség kölcsönösen feltételezik egymást. Nem élhetem át a szabadságot, ha nincs rám bízva semmi. Nem kérhetnek felelősséget akkor, ha minden lépésemet ellenőrzik.

Eddigi osztályaimban is volt sok felelősséget, önállóságot követelő pillanatunk. Például a színpadi munka ilyen: akkor van kész az előadás, ha a tanár nyugodtan leülhet a nézőtér közepére, nem kell neki a színfalak mögött izgulnia, rendezkednie.

Következő osztályomban szeretném megteremteni a szabadság és felelősség rendszerének külső keretét, egy olyan együttélési formát, ahol mindez tudatosodik. Sok ötletem van már ehhez, de igazából a gyerekekkel együtt kell kidolgoznunk ezt a keretet.

Fontos a fegyelem kérdése. A fegyelem legfőbb feltétele az, hogy a gyerek érezze saját fontosságát, érezze, hogy lehetnek döntései. Sokan nem tudják, de a színpad nem más, mint az átélt, értelmet nyerő fegyelem.

Világunk tele van fölösleges hierarchiákkal. Osztályfőnökként küzdök a hierarchiák ellen. Lehet valaki nagyon jó valamiből, valaki másból, a harmadik megint másból: az osztályelső fogalmában nem hiszek. Legszebben talán Szabados Kitti egykori tanítványom fogalmazta meg visszaemlékezésében: „A drámában az volt a jó, hogy mindenki fontos volt.”

Mindez persze túl szép. Az együttélésben nyilván lesznek konfliktusok, üvöltözések, idegességek. De ez nem baj, nincs unalmasabb egy légkondicionált, állandó hőfokú unalmas kapcsolatnál.

 

(Egészen valószínű, hogy már sosem leszel osztályfőnök.)

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.