Nincs a világon se jó, se rossz: gondolkodás teszi azzá.
(Hamlet)
Miért is készült a honlap?
Az elmúlt évtizedek egyik ellenszenves fejleménye lett a gyerekeknek való ígérgetés. A kevesebb gyerek arra kényszeríti az iskolákat, hogy egyre fényesebb képet alkossanak magukról.
2014 végén ezért indítottam a honlapot. Úgy gondoltam, a jövőbeli ígéretek helyett inkább összeszedem a korábbi évtizedek munkáit.
Eltelt hat év, sok minden megváltozott az iskolaügyben, nekem is már csak pár hetem van a pályából - az eredeti cél már nem indokolja a lap fenntartását.
Viszont az évek alatt felkerültek olyan anyagok, amelyeknek talán jó, hogy összegyűjtve szerepelnek. Meg lehet találni szüleim és nagyapám könyveit, a sajátomat; Itt lehet végignézni a tehetségről rendezett előadássorozatot, elő lehet venni sok-sok régi műsort. Talán érdekes a falfirkákból összeállított galéria is.
Így egyelőre marad a honlap - még ha kicsit lassacskán kerülnek is fel új anyagok. (2020. május 10.)
Izgalmas kérdéseket olvastam a tehetségről, sok-sok vitatható elképzeléssel is találkoztam beszélgetésekben. Meghívtam tehát nyolc egykori telekis szakembert, hogy beszéljen saját területe szempontjából a tehetségről. Kíváncsian vártam, hogy mi lesz: ha mindenki ugyanazt mondja, talán el kellene gondolkoznunk: hátha igazuk van.
Ha mindenki mást mond, akkor viszont azon: érdemes-e ragaszkodnunk saját egyetlen elképzelésünkhöz.
A találkozó előadásait külön fülben felteszem a honlapra.
(Szeptemberben egy osztálytalálkozón azt mondtam: még október 19-ére szervezek egy nagy eseményt, azután már csak a nyugdíjat várom… Az esemény lezajlott, nekem meg azon jár az eszem, amit Szilágyi Andrea előadásában hallottam Görbicz Anitáról: micsoda eleganciával és alázattal fogadta, hogy mostantól szélsőként próbálja a legjobbat teljesíteni… )
Az Új Pedagógiai Szemle 2017/5-6. számában megjelentek a Mezőtúr iskoláiról készített képeim.
Túl vagyunk a városi március tizenötödikei műsorunkon (javított link!), elég nagy csend volt a nézőtéren! (A felvételt a városi tévé készítette.)
Sok „indikátor”-ról hallunk mostanában, zömüket kukába lehetne dobni. Félek, hogy a legfontosabb nincs köztük: hogyan értékelnek bennünket diákjaink néhány évvel a közös munka után, akkor, amikor már van egy kis távlatuk, de még nem a nosztalgia beszél belőlük.
Ezt a három percet néhány évvel ezelőtti felvételekből válogattam: milyennek látják munkánkat végzős, vagy éppen már egy-két éve végzett tanítványaink.
(Ha valaki gondolkozni szeretne az iskoláztatás céljáról, olvassa el Mérő László: Ha én iskolaigazgató lennék című írásának második bekezdését a munkaerőpiacról. Természetesen szívesen vitatkoznék vele: jó lenne hinni, hogy az azonnal hasznosítható képzettség társítható a folyamatos változtatás képességével - meggyőződésem viszont, hogy ehhez egy teljesen más szemléletű, értékrendű közoktatás kellene.)
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Többen kérdezték, hogy a néhány évvel ezelőtti március 15-ei beszédet hol lehet megnézni. Itt látható.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Látogatók!
A Modern Iskola november 27-én egy érdekes írást közölt Kinek lesz munkája 20-30 év múlva? címmel. A szerző (Dr. Juhos Andrea) két amerikai kutató eredményeit ismerteti. Ebből idézek:
Ki van tehát biztonságban? Mindazok, akik olyan szakmákban dolgoznak, melyekben az emocionális intelligencia, a kreatív helyzetfelismerés, a szokatlan helyzetekre való reagálás képessége, az érzelmek, mások segítése és támogatása és a másokra való ráhangolódás képessége elsődleges fontosságú. Olyan szakmák ezek, melyekben nem a rutinfeladatok dominálnak, hanem a problémamegoldás és a "kapcsolatépítés".
Na, pont ezeket fejlesztjük drámán...
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Kedves Látogatók!
Véget ért egy szakasz az életemben, leérettségizett ez az osztályom is. Igen jó légkörű érettségit rittyentettünk - kár, hogy azok az emberek nem látták, akiknek a gyerek, az iskola, a tanár csak egy arc nélküli jellegtelen szám az excellben, fölösleges költség, akik úgy döntenek élet-halál felett, hogy sikeresen megszabadulnak utolsó emberi vonásaiktól is.
Most pihenni fogok kissé, persze jár az agyam közben, hátha még előállok valamivel.
Addig is jó böngészést kívánok az eddigi anyagok között!
----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Régi tanítványaink visszajelzéseiből az derül ki, hogy iskolánk üzenete még tíz-húsz év múlva is él sokakban. Remélem ez annak köszönhető, hogy a tananyag mellé igyekszünk szemléletet, látókört adni, hogy saját magunkat adjuk az emberi kapcsolatokban, hogy tudjuk a mértéket.
Olvasom, hogy „az öt 21. századi készség, amelyet a leendő munkáltatók várnak el jövőbeni munkavállalóiktól: a tudásépítés, az együttműködés, az értelmes és indokolt IKT-használat, a valódi problémák megoldása, és az önszabályozás.” De hát a dráma pont ezeket a területeket fejleszti.
A honlapot elsősorban jövendő tanítványaim kedvéért hoztam létre. Leírom, mire számíthatnak, akik hozzánk jönnek.
Olvasható, mit tartunk fontosnak, megnézhető, mi mindent tettünk eddig. Adatokat, tényeket, külső véleményeket mutatok meg, igyekszem elkerülni saját magunk minősítését.
Nem magunknak kell szépeket mondani magunkról.
Képgaléria
A "Dráma van" program mezőtúri eseményei (2015. március 25-26.)
